Meglévő, régebbi korokból ránk maradt, szigetelés nélküli
épületek falainak nedvesedését sok esetben az el nem vezetett felszín alatti
vizek okozzák. Ez igaz néhány fiatalabb épületre is.
Mai korban nem figyelünk a természetre, nem úgy építkezünk,
hogy a környezeti hatásokat figyelembe vegyük.
Többször látunk eresz nélküli épületeket, vagy az ejtőcső
közvetlen épület mellett való kivezetését, fal felé lejtő vagy lejtés nélkül
kialakított járdát, a szigetelés hiányáról nem is beszélve.
Az alapvető követelmény, hogy az időszakos vizeket az
épülettől el kell vezetni.
A szivárgórendszer alkalmazása önmagában nem minősül
szigetelésnek , de a vízelvezetés az időszakos problémát áthidalhatja,
megoldhatja.
Ahhoz hogy a rendszer folyamatosan és hosszútávon
biztosítani tudja a szivárgó,- réteg és talajvizek elvezetését, ezáltal a
hidrosztatikai nyomás megszüntetését, a szivárgó minden egyes részének,
anyagának megfelelő szilárdságúnak és korrózióállónak kell lennie.
Talajnedvesség:
A talajvízből, vagy a felszínről beszivárgó víz. A fentihez hasonló problémát
okozhat, illetve akár szemmel látható vizesedést is előidézhet. Talajvíz: A
talajszemcsék közötti üregeket kitöltő víz. Ez több szempontból is veszélyes,
ugyanis folyamatos nyomásnak teszi ki a falat, valamint nagy mennyiség esetén a
pincében összegyűlve jelentős károsodást okozhat a szerkezetben.
Magyarországon a tél végi,
kora tavaszi hóolvadáskor, nyáron a hevesebb, ősszel a kitartó esőzések után
inkább ez utóbbi okoz problémákat. Megfelelő csatornahálózat, elvezető árkok
híján a megemelkedő talajvíz, belvíz elönti a mélyebben fekvő térségeket,
pincéket, műhelyeket, ólakat, veszélyeztetve a bort, a szerszámokat, gépeket,
haszonállatokat, a terményt.
Víztelenítő zsomp
Ha mégis bekövetkezik a baj, a technika többféle megoldást is kínál, kezdve a vákuumos talajvízszint-csökkentéstől az alagcsövezésig. Alagcsövezéskor (vagy drénezéskor) a talajba fektetett perforált csövekbe szivárog a víz, és elvezetődik a gyűjtőárokba, onnan pedig egy ún. befogadóba. Az ilyen területen lejjebb süllyed a talajvíz szintje, családi házaknál azonban ezek a költséges megoldások nem vállalhatók.
Járhatóbb út az elöntéssel veszélyeztetett pincékben víztelenítő zsompok létesítése. A pince egyik sarkában kialakított zsomp ad helyet a merülőszivattyúnak. Az úszókapcsolóval ellátott búvárszivattyú automatikusan dolgozik, leáll, ha eltávolította a vizet. Az ismét beszivárgó talajvizet már akkor kinyomja az elvezető árokba, ha megtelik a zsomp, vagyis nem engedi elárasztani a helyiséget. Az elszívórendszer különösebb karbantartást, felügyeletet nem igényel, hiszen, mint az imént említettük, ha a szivárgó víz összegyűlik a zsompban, máris indul a szivattyú.
Az összefolyóaknás víztelenítési módszer azonban csak akkor igazán hatásos, ha a szomszédos épületek lakói is elkészítik a saját kis átemelőművüket, mert a veszélyeztetett területen a hálószerű, folyamatos vízelszívás lesüllyeszti az időszakosan jelentkező, nem kívánatos vízszintet.
Fontos, hogy a kiszivattyúzott víz hova kerül, mert ha az épület közelébe akkor, újból visszakerül.
Búvárszivattyú
A vízmentesítő búvárszivattyúk nagy mennyiségű vizet kis nyomáson, rövid idő alatt juttatnak el egyik helyről a másikra. Kaphatók tiszta csapadékvízre, szennyezett vízre és kommunális szennyvízre kifejlesztett típusok. Egyikük sem alkalmas öntözésre vagy házi vízellátásra, kis nyomásuk miatt ugyanis nem szűkíthetők, nem fojthatók. Szerkezeti kialakításuknál fő szempont a magas kopásállóság és korrózióállóság. Robusztusak, általában beépített úszókapcsolóval ellátottak, többféle lapátkerékkel készülnek, ez megkönnyíti a vízszennyezettség típusa szerinti választást. Legegyszerűbb változataival szerelőaknákat, összefolyókat, ciszternákat vízteleníthetünk. Darabolókéses, vortexlapátos, egycsatornás fajtáik a csatornába való szennyvízátemelést szolgálják. Egyes típusaik tartályba építve is kaphatók, így a ház belső terében, pl. a fürdőszobában is elhelyezhetők.
A búvárszivattyúk a vizet felszívni nem képesek, működésükhöz a vízbe kell engedni őket, onnan nyomják azt fel. Egyszerűségük és áruk miatt talán ezek a legelterjedtebbek, hiszen egy konnektor és egy megfelelő hosszúságú tömlő elegendő a használatukhoz. Szállítómagasságuk 5-10 méter - ilyen mélyről tudják eljuttatni a vizet. Az ún. járókerekes búvárszivattyúknál a járókerekek számával növelik a maximális emelőmagasságot, így a két, három, négy járókerekes szivattyúk emelőmagassága az 50-60 métert is eléri. A professzionális szivattyúk ennél is jóval többre képesek. Ugyancsak nagy emelőmagasság érhető el a membrános búvárszivattyúkkal, még az egészen alacsony árfekvésűekkel is. A választandó szivattyútípust elsősorban a szennyezettség típusa és az átszivattyúzandó víz mennyisége határozza meg, ezért vásárlás előtt különösen ajánlott szakember segítségét kérni, mivel az átemelőrendszer helytelen kiépítése kellemetlenségeket okozhat. A tiszta vizet szállító szivattyúknál - nagyobb karbantartási igényük miatt - célszerű arról tájékozódni, hogy a kiválasztott típus javítható-e, illetve biztosított-e az alkatrész-utánpótlás. Elsődleges szempont mindig a minőség legyen, hiszen vízellátó vagy vízmentesítő rendszerünket nem egy-két évre tervezzük.
Ha mégis bekövetkezik a baj, a technika többféle megoldást is kínál, kezdve a vákuumos talajvízszint-csökkentéstől az alagcsövezésig. Alagcsövezéskor (vagy drénezéskor) a talajba fektetett perforált csövekbe szivárog a víz, és elvezetődik a gyűjtőárokba, onnan pedig egy ún. befogadóba. Az ilyen területen lejjebb süllyed a talajvíz szintje, családi házaknál azonban ezek a költséges megoldások nem vállalhatók.
Járhatóbb út az elöntéssel veszélyeztetett pincékben víztelenítő zsompok létesítése. A pince egyik sarkában kialakított zsomp ad helyet a merülőszivattyúnak. Az úszókapcsolóval ellátott búvárszivattyú automatikusan dolgozik, leáll, ha eltávolította a vizet. Az ismét beszivárgó talajvizet már akkor kinyomja az elvezető árokba, ha megtelik a zsomp, vagyis nem engedi elárasztani a helyiséget. Az elszívórendszer különösebb karbantartást, felügyeletet nem igényel, hiszen, mint az imént említettük, ha a szivárgó víz összegyűlik a zsompban, máris indul a szivattyú.
Az összefolyóaknás víztelenítési módszer azonban csak akkor igazán hatásos, ha a szomszédos épületek lakói is elkészítik a saját kis átemelőművüket, mert a veszélyeztetett területen a hálószerű, folyamatos vízelszívás lesüllyeszti az időszakosan jelentkező, nem kívánatos vízszintet.
Fontos, hogy a kiszivattyúzott víz hova kerül, mert ha az épület közelébe akkor, újból visszakerül.
Búvárszivattyú
A vízmentesítő búvárszivattyúk nagy mennyiségű vizet kis nyomáson, rövid idő alatt juttatnak el egyik helyről a másikra. Kaphatók tiszta csapadékvízre, szennyezett vízre és kommunális szennyvízre kifejlesztett típusok. Egyikük sem alkalmas öntözésre vagy házi vízellátásra, kis nyomásuk miatt ugyanis nem szűkíthetők, nem fojthatók. Szerkezeti kialakításuknál fő szempont a magas kopásállóság és korrózióállóság. Robusztusak, általában beépített úszókapcsolóval ellátottak, többféle lapátkerékkel készülnek, ez megkönnyíti a vízszennyezettség típusa szerinti választást. Legegyszerűbb változataival szerelőaknákat, összefolyókat, ciszternákat vízteleníthetünk. Darabolókéses, vortexlapátos, egycsatornás fajtáik a csatornába való szennyvízátemelést szolgálják. Egyes típusaik tartályba építve is kaphatók, így a ház belső terében, pl. a fürdőszobában is elhelyezhetők.
A búvárszivattyúk a vizet felszívni nem képesek, működésükhöz a vízbe kell engedni őket, onnan nyomják azt fel. Egyszerűségük és áruk miatt talán ezek a legelterjedtebbek, hiszen egy konnektor és egy megfelelő hosszúságú tömlő elegendő a használatukhoz. Szállítómagasságuk 5-10 méter - ilyen mélyről tudják eljuttatni a vizet. Az ún. járókerekes búvárszivattyúknál a járókerekek számával növelik a maximális emelőmagasságot, így a két, három, négy járókerekes szivattyúk emelőmagassága az 50-60 métert is eléri. A professzionális szivattyúk ennél is jóval többre képesek. Ugyancsak nagy emelőmagasság érhető el a membrános búvárszivattyúkkal, még az egészen alacsony árfekvésűekkel is. A választandó szivattyútípust elsősorban a szennyezettség típusa és az átszivattyúzandó víz mennyisége határozza meg, ezért vásárlás előtt különösen ajánlott szakember segítségét kérni, mivel az átemelőrendszer helytelen kiépítése kellemetlenségeket okozhat. A tiszta vizet szállító szivattyúknál - nagyobb karbantartási igényük miatt - célszerű arról tájékozódni, hogy a kiválasztott típus javítható-e, illetve biztosított-e az alkatrész-utánpótlás. Elsődleges szempont mindig a minőség legyen, hiszen vízellátó vagy vízmentesítő rendszerünket nem egy-két évre tervezzük.
